A paksi révészek szívből jövő imákat mormoltak, miközben a szavakból áradó káromkodások hosszú sora kísérte őket.
Valószínűleg sosem fog teljesen tisztázódni, honnan ered a Paks település neve. Azonban számos izgalmas monda és legenda övezi a kérdést, amelyek mind különböző magyarázatokat kínálnak a város titokzatos névadásához.
Paks név eredetéhez számos érdekes legenda és monda fűződik. E témában dr. Hanol János helytörténész segítségével mélyedünk el, aki kiemeli, hogy Paks névének gyökerei a történelem homályába nyúlnak vissza, és az első feltételezések a kora középkor előtti időszakra tehetőek. Mint ismeretes, ez a limes menti terület már a rómaiak idejében is lakott volt. A latin nyelvű krónikák szerint Paks egy régi római település, amelynek neve a „pax” (béke) szóból ered. Az elmélet szerint a település fontos szerepet játszott a békekötésekben a korabeli háborús időszakokban, amit az is alátámaszt, hogy sok középkori forrásban, sőt térképeken is feltűnik a Pax név mint településmegjelölés.
Hősiességért a terület volt a jutalom
Más történetírók szerint egy Pakos nevű fejedelem lakott a településen, illetve ilyen néven római telep működött. Volt, aki szerint a Kossuth Lajos utcai evangélikus templom helyén állt a IX. században Páskál pápa egy gyönyörű villája, s az ő nevéből egy kis rövidítéssel és betűcserével a kömlődi dialektus alkotta meg a helynevet.
Egy másik legenda szerint Nagy Lajos király életét egy hadjárat során megvédte egy bátor vitéz, akit Paksi néven ismertek. E hőstettért jutalmul a király ezt a területet adományozta neki. A történet színesebb verziójára Egyed Antal „Paks leírása” című munkájában bukkanhatunk, ahol kiderül, hogy a vitéz valójában Apostagi Zemere főnemes volt. Dr. Hanol János a Paksy nemzetség levéltárában fellelt magánfeljegyzésekre hivatkozva tovább gazdagította ezt a hagyományt, miszerint Hőke Lajos, a XIX. századi kutató, azt állította: „A nemzetség ősatyja Apostagi Szemere Mihály, aki V. László királytól nyerte el Paks vagy Pakos mezővárost, s az ő utódai kezdték el magukat Paksyaknak nevezni.”
Paks nevének első írásos említése 1333-ból származik
A rendelkezésre álló források alapján ma már világosan nyomon követhető, hogy kik voltak a Paksy családnév első viselői, és hogyan szerezték meg birtokaikat. A család az olasz származású Rathold (Rátót) nemzetségből ered, és az oklevelek tanúsága szerint 1380-ban birtokcsere révén jutottak a paksi területekhez. Ekkortól kezdve használták a Paksy (más néven Pakusy vagy Pakus) családnevet, és egy évvel később már az apostagi előnevet is felvették. Érdemes megjegyezni, hogy a város neve nem származhat közvetlenül ettől a családtól, hiszen ők csak később nevezték el magukat, miközben a település neve már jóval korábban, 1333-ban is feltűnt a pápai tizedjegyzékben, amikor Lőrincz, a paksi pap 23 dénárt fizetett a helyi egyházmegyének.
