A nárcisztikus szülők hatása: 5 alapelv, amelyek mély sebeket ejtenek a gyermekek lelkén 1. **Az önértékelés rombolása**: A nárcisztikus szülők gyakran a gyermekük sikerét és teljesítményét saját maguk tükreként használják. Ez a gyerekekben azt az érzést

A nárcisztikus szülők gyakran hasonló mintázatokban viselkednek, ami jelentős problémákat okozhat a gyermekek érzelmi és lelki fejlődésében. Fontos, hogy felismerd ezeket a jeleket!

Jamie Cannon pszichológus, aki a trauma, a szorongás és a gyász kezelésére specializálódott, rámutatott a legfrissebb kutatások eredményeire, amelyek világosan jelzik a nárcisztikus szülők és felnőtt gyermekeik szorongó, valamint elkerülő kötődési stílusa közötti összefüggéseket. A nárcisztikus szülői viselkedésminták mély hatást gyakorolhatnak a gyermekek fejlődésére, és hosszú távon befolyásolhatják kapcsolati dinamikáikat is.

A nárcisztikus szülők sok közös vonást mutatnak abban, ahogy a gyerekeikkel viselkednek: olyan a magatartásuk szülőként, ami ellentétes az egészséges szülői viselkedéssel, amely empátiát, tiszteletet és önfeláldozást igényel. A jól működő szülők képesek egyszerre törődni a gyerekek szükségleteivel és érzelmeivel, miközben megőrzik a szabályok és határok iránti igényüket is - mindez lehetetlen egy nárcisztikus szülő esetében.

A változás első lépése mindig a tudatosság, ezért a pszichológusok azonosítottak öt tipikus viselkedési mintát, amelyek jellemzik a nárcisztikus szülők magatartását. Ha megérthetjük, hogy miként formálják gyermekeik életét, lehetőség nyílik arra, hogy támogatóbb és egészségesebb környezetet teremtsünk számukra.

Az egészséges szülő-gyermek kapcsolatban a szülők hajlandók háttérbe szorítani saját vágyaikat a gyermekeik javára. Ez nem azt jelenti, hogy a gyerekek kívánságai mindig prioritást élveznek, hanem inkább arról van szó, hogy egy autentikus szülő tudatában van annak, hogy a szeretet egyik formája az önfeláldozás. Az ilyen szülők felismerik, hogy a gyermeknevelés során fontos, hogy néha lemondjanak saját igényeikről, hogy támogathassák gyermekeik fejlődését és boldogságát.

A nárcisztikus szülők világában a gyermekek igényei sosem kerülnek a középpontba, hiszen a szülők saját vágyaik prioritást élveznek. A gyerekek alárendelt lényekként léteznek, akiknek fő feladatuk a szülők önértékelésének szolgálata. Ez a dinamika azt eredményezi, hogy a gyermekeknek folyamatosan meg kell felelniük a szülői elvárásoknak, még akkor is, ha ez saját szükségleteik háttérbe szorítását jelenti. A nárcisztikus szülő számára a gyereknek nem csupán alá kell rendelnie magát, hanem elvárják, hogy szüleiért áldozatokat hozzon, mintha a saját boldogságuk és elégedettségük a gyermek feladata lenne.

A nárcisztikus szülők gyermekeinek sokszor az a benyomása, hogy az ő saját vágyaik és szükségleteik másodlagosak, csupán a szülő elvárásai mellett létezhetnek. Ezért hajlamosak elfojtani saját kívánságaikat, és csendes szenvedésbe burkolóznak, hiszen mélyen belül érzik, hogy az ő igényeik nem kapják meg a szükséges figyelmet és elismerést a szülői szemlélet által.

"Az egészséges szülői magatartás lehetővé teszi, és a fejlődésnek megfelelő módon bátorítja a gyermekeket, hogy kialakítsák saját véleményüket - írja a pszichológus. - Ez része az érésnek és az önállóságnak, valamint az egészséges önismeret kialakításának. A nárcisztikus szülők elvárják, hogy a gyermekeik kérdés nélkül igazodjanak hozzájuk. A döntések megkérdőjelezését, még udvarias és megfelelő módon is, a nárcisztikus szülők tiszteletlenségnek tekintik. Az ő szemükben a tisztelet ideális esetben állandó egyetértést jelent."

Ha megtagadjuk a gyerekektől a saját véleményüket és hangjukat, azzal lerombolhatjuk az önbecsülésüket - de egy nárcisztikus szülő számára a gyerekek úgyis alárendeltek, úgyhogy ez nem számít. Ezekben a kapcsolatokban nem létezik kölcsönös tisztelet, az egyetlen tisztelet, amiben egy nárcisztikus szülő hisz, az a saját parancsainak való teljes és maradéktalan engedelmesség.

A szülő egyik legfontosabb feladata, hogy érzelmi tudatosságra tanítsa a gyerekeket, és segítsen nekik kifejleszteni az empátiát mások iránt. Ha a gyerekek úgy nőnek fel, hogy nem képesek felismerni vagy megérteni az érzelmeiket, akkor szinte lehetetlen lesz számukra, hogy empátiával forduljanak embertársaik felé.

A nárcisztikus szülő számára a gyermek érzelmi világa csupán egy tükör, amely saját érzéseit visszaveri. Amikor a gyerek olyan érzéseket mutat, amelyek nem egyeznek meg a szülő lelkiállapotával, gyakran lázadásként értelmezik a viselkedését, vagy legalábbis úgy vélik, hogy az érzelmei nem helyénvalóak. Így a nárcisztikus szülők gyermekei könnyen arra a meggyőződésre juthatnak, hogy érzelmeik kifejezése és megélése tilos, hiszen azok értéktelennek számítanak.

Az egészséges kapcsolatok alapja a kölcsönösség, az empátia és a tisztelet, amelyek kölcsönösen erősítik egymást. Ezzel szemben a nárcisztikus egyének számára a kapcsolatok csupán eszközökké válnak, melyek révén a saját vágyaik kielégítésére törekednek. A nárcisztikus szülők a gyerek-szülő viszonyt gyakran úgy értelmezik, mint egy lehetőséget a saját önértékelésük növelésére, amely során a gyermek csodálatának megszerzése vagy identitásuk megerősítése a fő cél. Előfordulhat, hogy a nárcisztikus szülők a gyermekeiket biztosítékokként kezelik, úgy vélik, hogy a gondoskodásukért cserébe a gyerekeknek kötelezően adósok nekik.

A konfliktus elkerülhetetlen a kapcsolatokban, de feldolgozható, és ha megfelelően kezelik, ugródeszka lehet a kapcsolat javításához. A nárcisztikus kapcsolatokban azonban a konfliktus soha nem oldódik meg igazán, mert a nárcisztikusok nem vállalják a felelősséget.

A nárcisztikus szülők gyakran elkerülik az őszinte bocsánatkérést a gyerekeiktől, még akkor is, ha fájdalmat okoztak nekik. Ahelyett, hogy elismernék a hibáikat, hajlamosak másokat okolni a kialakult helyzetért, legyen az a gyermek vagy egy közeli ismerős. Bár felszínesen, előre megfontoltan kérhetnek bocsánatot, ha úgy érzik, hogy muszáj, ezek a megnyilvánulások csupán üres frázisok. Az ilyen bocsánatkérések mögött nem áll valódi önreflexió vagy felelősségvállalás, csupán egy színjáték, amelyben a megbánás teljesen hiányzik.