A miniszterelnök ambíciója, hogy ugródeszkaként használja a politikai helyzetet az elnöki poszt megszerzésére, egy izgalmas forgatókönyvet rajzol elénk. Eközben a Fideszhez szorosan kötődő RMDSZ is előnyhöz juthat a kettős választások révén, ami új lehető
A romániai elnökválasztás jelöltjeinek plakátjai Bukarestben 2024. november 21-én - Fotó: Robert Ghement / EPA / MTI
A szomszédos országban háborús feszültségek tapasztalhatók, ahol orosz drónok néha betévednek a légtérbe. Moldovában, a rokonnép lakta területen is feszül a légkör, és az egyik legfontosabb téma, hogy mikor csatlakozhatnak a schengeni övezethez. Ráadásul a populizmus is egyre inkább teret nyer. Romániában mindezek ellenére a választási kampány nem öltött élet-halál kérdésének formát, pedig szuperválasztási évben vagyunk. Júniusban, hasonlóan Magyarországhoz, itt is egyszerre zajlottak az európai parlamenti és az önkormányzati választások, míg november-december fordulóján az elnökválasztás két fordulója és a parlamenti választás vár ránk.
Kiss Tamás szociológussal, a kolozsvári székhelyű Nemzeti Kisebbségkutató Intézet vezető kutatójával elemeztük az elnökválasztás vasárnapi első fordulója előtt, hogy miként nézett ki a kampány, mik a magyar erők esélyei, ki válhat új államelnökké és mik a kilátások Romániában.
"Romániában a felmérések hitelessége gyakran megkérdőjelezhető, főleg azok esetében, amelyek nyilvánosságra kerülnek" - osztotta meg véleményét. Korábban létezett egy Közéleti Barométer nevű kutatássorozat, amely rendszeresen, évente többször is vizsgálta a pártok népszerűségét és a politikai aktivitással kapcsolatos témákat, de ez már a feledés homályába merült. A jelenlegi mérések eredményei pedig nagymértékben függenek attól, hogy az adott kutatócég melyik politikai irányzat mellett kötelezte el magát.
Biztosan kijelenthető, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) "relatív többségre" számíthat a közelgő parlamenti választásokon, amelyre jövő vasárnap kerül sor. Ezen kívül, a jelenlegi szociáldemokrata miniszterelnök, Marcel Ciolacu, minden bizonnyal az élen fog végezni az elnökválasztás első fordulójában, ahol "harmincvalahány százalékos" támogatottságra számíthat.
A második fordulóra való bejutás kérdése még mindig ködös, hiszen a választásra két héttel később, egy héttel a parlamenti választások után kerül sor. George Simion, a szélsőjobboldali Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) jelöltje az egyik komoly versenyző, noha a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a pártja teljesítménye gyengébb a vártnál. Kiss véleménye szerint nem kizárt, hogy a konzervatív Nemzeti Liberális Párt (PNL) támogatásával ringbe szálló volt kormányfő, Nicolae Ciucă, vagy akár Elena Lasconi, a liberális Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) elnöke, esetleg Mircea Geoană, aki korábban külügyminiszter volt és szeptemberig a NATO-főtitkárhelyettesi posztot töltötte be, szintén eséllyel pályázhat a második helyre.
Ciolacu elsőkörös győzelme szinte borítékolható, de számára nem közömbös, hogy ki végez a második helyen, hiszen ő határozza meg a következő fordulóban való részvételét. A szélsőséges Simionnal szemben szinte biztosra vehető a sikere, így egy mérsékeltebb jobboldali jelölt jelentheti a valódi kihívást számára.
A román államelnök alkotmányos szerepéről Kiss Tamás azt mondta, "a magyarországi államfőnél nagyobb a felhatalmazása", például választás után megnevezheti a miniszterelnököt, akit persze utána még meg kell erősítenie posztján egy parlamenti szavazásnak. A rendszer azonban nem nevezhető elnökinek sem, a megválasztott kormányfő végső soron több hatalommal bír az államelnöknél, aki most a második, egyben utolsó ciklusát töltő, a NATO-főtitkárságra sikertelenül pályázott Klaus Iohannis.
Az államfő szerepe inkább szimbolikusan erős, ugyanis Kiss szerint "a választók sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az elnöknek, így az elnökválasztásnak is". Az sem mellékes, hogy az államfői poszt stabilitást jelent az elmúlt évtizedben meglehetősen hamar cserélődő kormányfőivel szemben.
Hétfőn volt az utolsó elnökjelölti vita, amin "Ukrajna és a melegjogok is szerepeltek témaként". Ukrajna vonatkozásában az AUR-t leszámítva nincs az eliten belül politikai törésvonal, Európa-párti és atlantista konszenzus jellemzi a román politikusokat. A népesség viszont jóval megosztottabb ezen a téren, aminek az egyik oka, hogy "az ukrán menekültekkel szemben nagyok az ellenérzések, ők a jóléti sovinizmus kereszttüzébe kerültek". Így ebben a kérdésben az AUR szavazatok nyerhet a nem egységes közvéleményen.
A melegjogok kérdése nem hozott létre számottevő politikai feszültséget, hiszen az ortodox egyház tölti be a konzervatív identitáspolitika élharcosának szerepét, miközben minden politikai szereplő igyekszik jó kapcsolatot ápolni velük. Még a haladó szellemű USR is, amely ennek következtében a klasszikusabb jobboldali nézetek felé mozdult el.
Abban is konszenzus van a vita alapján is, hogy "minimális, neoliberális államot" akarnak a főbb erők. Romániában egykulcsos és alacsony jövedelemadó van (16%), ugyanekkora a profitadó is. A politikai környezet vállalkozás- és tőkebarát. Lakhatás terén az önkormányzati/állami lakásállomány "hihetetlen mértékben alacsony" (1,2%), gyakorlatilag nincs szociális lakhatás - vidéken nulla, de a városokban is csekély.
Az állami infrastruktúra fokozatosan leépül. Bár az utak jó állapotban vannak, számos régióban hiányzik a tömegközlekedés, és az univerzális egészségügyi ellátás is elérhetetlen, különösen a mezőgazdasági szektorban dolgozók és a külföldön munkát vállalók számára. A garantált minimáljövedelem reálértéke drámaian csökkent, és ma 40-50 százalékkal kevesebb család él e támogatásból, mint 2017-ben.
Kiss Tamás megjegyezte, hogy a munkavállalói jogok jelentős mértékben csökkentek az utóbbi időszakban. A 2014-es munkajogi reform óta a magánszektorban szinte eltűntek a szakszervezetek, hasonlóan a hazai túlóratörvényhez. A szociológus úgy fogalmazott, hogy a jelenlegi rendszer sok tekintetben inkább az Egyesült Államokéhoz hasonlít, mintsem Nyugat-Európa modelljére. Az elit egyre inkább az állami szektor leépítését szorgalmazza, és úgy vélik, hogy a tőkét kellene támogatni. Ezen a téren a különböző csoportok között egyfajta konszenzus alakult ki, amely a közszolgáltatások csökkentését is rendszeresen napirendre tűzi.
Kiss megfigyelése szerint többször is előfordult, hogy a román politikai elit "rálicitált" a nemzetközi szervezetek – mint a Világbank, az IMF és az EU – költségcsökkentési ajánlataira. A Szociáldemokrata Párt (PSD) mára már csupán névlegesen tartja magát szocdem ideológiájához. Régebben a párt védelmezte az állami vállalatokat és az állami szerepvállalás fontosságát, sőt, 2016 és 2019 között a közszolgáltatásokban dolgozókat támogatták, bérnövelésekkel, például a tanárok jövedelme jelentősen magasabb lett, mint Magyarországon. A minimálbért is emelték. Jelenleg azonban gazdaságpolitikai felfogásuk alig különbözik a jobboldali pártokétól. Ennek következtében a választók inkább az egykori szociális és gazdaságpolitikai irányvonal emlékére szavaznak, holott a PSD már régóta nem képviseli azt.
Románia hamarosan az alsó- és felsőházi képviselőkre és szenátorokra is szavazni fog. Kiss szerint a december 1-jei parlamenti választáson várhatóan a PSD fog az első helyen végezni 35-40 százalék közötti eredménnyel. A mostani nagykoalíció másik tagját, a jobboldali PNL-t 20 százalék körül várja, a szélsőjobbos AUR-t 15-20 százalékra, és a liberális USR is be fog jutni 10 százalék körüli szavazataránnyal.
A romániai magyarság szempontjából fontos, hogy valószínűleg a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) is bejut. Kiss Tamás újfent megjegyezte, hogy a romániai közvélemény-kutatások nem mérvadóak. A magyar választók az összes választópolgár 6 százalékát képviselik, így egy ezer fő körüli mintás mérés esetén a hibahatár miatt pont nem relevánsak a kutatások a magyar párt esetén. "Az RMDSZ-re mondanak általában valamit, de valójában nem tudják jól mérni" Kiss szerint. Az EP-választáson az RMDSZ-t 6,6 százalékot ért el, ott is alulmérte őket az exit poll, ahogy a korábbi mérések is.
Kérdés, hogy most az országos átlag alatt vagy felett lesz-e a magyarok részvétele. Az EP- és önkormányzati választásokon felette volt. Most alacsonyabbnak jósolja Kiss a magyarok részvételi szándékát, mint júniusban. "Szélsőjobboldali elemeket felsoroló populista kampány" volt az RMDSZ-é az EP-választások előtt: átvették a Fidesz-retorikát, volt brüsszelezés, a balliberálisok ekézése, az AUR-ral való riogatás, etnikai-politikai ellenségkép felmutatása. Ezt Kiss most nem látta, a "fogjuk fogyókúrára az államot" vonalon kampányolt az RMDSZ, ezért alacsonyabb lesz a részvétel szerinte a magyarok közt, mint fél éve.
Kiss véleménye szerint szinte lehetetlen, hogy az RMDSZ ne lépje át az 5%-os küszöböt a választások során. A magyar párt helyzetét kedvezően befolyásolhatja a román választási rendszer sajátossága is, amely lehetőséget ad egy alternatív küszöb elérésére: amennyiben egy párt legalább négy megyében 20%-ot ér el, akkor a parlamentben képviselteti magát, még akkor is, ha országos szinten nem éri el az 5%-ot. Ezt a szabályt gyakran "lex RMDSZ"-nek nevezik, hiszen a romániai politikai tájékon ez a párt a leginkább érintett. Ráadásul számos olyan megye van, ahol jelentős a magyar kisebbség aránya, így kicsi az valószínűsége, hogy négy megye ne támogassa az RMDSZ-t.
Kiss Tamás véleménye szerint a szenátusi választások nem különböznek lényegesen az alsóháziaktól: az emberek itt is listás szavazással, arányos választási rendszer keretein belül fejezhetik ki preferenciáikat. A taktikai szavazás és az átszavazás jelensége ritkán fordul elő, és a szenátusi választások eredménye általában hűen tükrözi a parlamenti választások kimenetelét.
Az RMDSZ mindenképp részt venne a kormányban a szociológus szerint. "Nagyon olcsó koalíciós partnernek számít", megéri velük koalíciót kötni, ez a győztes kormánypártnak kevesebb közigazgatási posztba kerül, mint egy alternatív politikai partner. Az RMDSZ alapból a PSD-vel kormányozna, de kérdéses, ketten lehet-e többségük. Kiss hozzátette, Romániában "nincsenek éles ideológiai törésvonalak", ezt mutatja az is, hogy koalícióra lépett a baloldali PSD és a jobboldali PNL, sőt az EP-választáson is közös listájuk volt. "Az AUR-ral mindenki kizárta a koalíciókötést elvileg", persze minden lehetséges, de a kampányban inkább egymást vádolták azzal a pártok, hogy a másik hajlandó lenne összebútorozni a szélsőjobboldallal.
Nagy kérdés, hogy ki tölti be az államelnöki posztot, különösen, mivel a jelenlegi kormányfő, Marcel Ciolacu, a legnagyobb eséllyel pályázik a címre. Amennyiben Ciolacu és a PSD sikerrel jár, lehetséges, hogy a szociáldemokraták és az RMDSZ mellett különféle jobboldali tömörülésekből érkező képviselőkkel fogják kialakítani a többséget – erre már volt példa a múltban. Romániában nem ritka, hogy a politikai szereplők egyik pártból a másikba vándorolnak, ez a jelenség már régóta része a politikai tájnak.
Előfordult már, hogy egy politikai párt megszerezte a többséget, de nem sokkal később elveszítette ezt a pozícióját, mivel a képviselőinek jelentős része átpártolt a riválishoz.
Kiss emlékeztetett arra, hogy a PSD 2016 és 2019 között euroszkepticizmussal és a neoliberális rendszerek kritikájával próbálkozott, de ez a kísérlet inkább szerencsétlen és ügyetlen volt. Ha a közép-európai hasonló politikai mozgalmakkal, mint a Fidesz, a Jobbik, a szlovák Smer vagy a lengyel PiS hasonlítjuk össze, látható, hogy ők sikeresebbek voltak ezen az úton. "Ők is Soros-hálózatról beszéltek," utalt arra, hogy a külföldi beavatkozásokat és a nemzetközi szervezetek hatását a román politikára antikorrupciós küzdelem álarca mögé rejtették, hangoztatva, hogy létezik egy romániai mélyállam, és hogy a titkosrendőrség a választói akaratot veszélyezteti. Azonban ez a politikai irányvonal végül megbukott, a 2019-es EP-választások során a szociáldemokraták súlyos vereséget szenvedtek el, miközben Liviu Dragnea, a párt elnöke, volt miniszter, börtönbe került hivatali visszaélés miatt.
A PSD ezt követően visszatért az atlantista-európai irányvonalhoz, ami Kiss véleménye szerint "egy lehetőségablakot nyitott" az új szuverenista pártok számára. Ezt követően azonban megérkezett a Covid, a különböző korlátozások pedig felerősítették az elégedetlenséget; "ezt kihasználta nagymértékben az AUR", amely így tudott növekedni. A szélsőséges pártnak viszont "nincs jelentős szervezeti háttér", ami Kiss megállapítása szerint éles ellentétben áll a korábbi Jobbikkal, amely komoly hálózatépítést végzett (például a Magyar Gárda megalapításával). Az AUR mögött ez a struktúra hiányzik. Alapvetően egy közösségi médiára épülő pártról van szó, amely kiválóan tudta kihasználni az online platformokat, de hiányoznak mögüle a tudástranszfert végző intézmények. "Ha tévévitára kerül sor, az AUR nem tud felvonultatni két közgazdászt vagy politológust" - tette hozzá. Ugyanakkor a választók részéről van egy igény a párt iránt, amely éppen az atlantista, piaci konszenzussal szemben fogalmazódik meg.
Kiss véleménye szerint, noha az AUR magyarellenessége egyértelmű, ez mégsem az ő legfontosabb üzenetük. Ezzel párhuzamosan Orbán Viktor iránti tiszteletük is megfigyelhető.
Ha már szóba került Orbán, Kiss véleménye szerint a Fidesz népszerűsége a romániai magyar közösség körében továbbra is stabil. A szociológus megjegyzi, hogy a Tisza Párt megjelenése valószínűleg nem befolyásolta jelentősen ezt a helyzetet. Sőt, Kiss szerint a Fidesz támogatottsága "hegemonikus jellegű", és úgy tűnik, Orbán Viktor népszerűsége még az RMDSZ vezetőinek támogatottságát is meghaladja.
Az RMDSZ egy egységes struktúrát alakított ki, amely "soha nem volt még ilyen erőpozícióban". Olyan jelenség figyelhető meg, mint egy "etnikai autokrácia", amely párhuzamba állítható a korábbi vajdasági helyzettel. A székelyföldi településeken, amelyek egyértelműen magyar többségűek, semmi nem indokolná, hogy ne legyen többpárti verseny különböző magyar politikai szereplők között. Szakértők korábban azt prognosztizálták, hogy a vegyes lakosságú területeken a magyarok összezárnak, és nem alakul ki több párt, viszont a Székelyföldön a pluralizmusnak létjogosultsága lenne. A helyzet azonban eltér az előrejelzésektől. A falvak túlnyomó részében csupán az RMDSZ jelöltjei indulnak, így garantált a 100%-os eredmény. Például Sepsiszentgyörgyön, a legnagyobb magyar többségű városban is 83%-kal nyert az RMDSZ jelöltje, és a városi tanács teljes egészében RMDSZ-es lett az önkormányzati választások során.
A demokratikus működési normákkal szembenálló eredményeket produkált az etnikai politika Romániában. Az RMDSZ jelenlegi hatalmi dominanciáját a Fidesz is nehezen tudná megkérdőjelezni, sőt, nem is törekszik erre, mivel szoros szálak fűzik össze őket a romániai magyar párttal. 2010 és 2012 között a Fidesz egy kísérletet tett ennek megváltoztatására: akkor az RMDSZ gyengébben állt, és nem rendelkezett a maihoz hasonló befolyással a (nem politikai) kisebbségi intézmények felett. Ekkor még messze volt például az egyházaktól és a pedagógusszövetségtől, illetve nem volt ilyen jelentős hatása az állami támogatású kisebbségi intézmények működésére.
De mégse tudta megtörni az RMDSZ-t a magyar kormánypárt. A román szereplők felé van egy kizárólagos alkupozíciója az RMDSZ-nek, alkudozhat a magyar települések támogatásairól. Közben azonban "a saját NER-es klientúra részeivé is tette" őket a Fidesz. Az MCC bejövetelével kikerül az elitképzés, a sajtó felvásárlásával a magyar nyelvű média feletti rendelkezés is az RMDSZ kezéből, így létrejött egyfajta egymásrautaltság.
"Szerintem most nagyon erősek Kelemen Hunor pozíciói" - mondta a pártelnökről Kiss. De ha gyenge eredményt érne el az elnökválasztáson, ahol ő is elindul, az gyengítheti valamennyire a pozícióit. A jó EP-választási eredmény viszont megerősítette őt, és minden bizonnyal ettől bátorodott fel annyira, hogy újból bevállalja az államelnöki megmérettetést. Pedig történetileg ezen a szinten erodálódott leginkább a magyar etnikai szavazat: Frunda György még 6-7 százalékot hozott, Markó Béla 5 százalék felettit, Kelemen kétszer indult, utoljára 3,2 százalékot kapott. Ha ez a trend folytatódik, "az nyilvánvalóan nagyon kínos". Ezt Kelemen eredetileg el akarta kerülni, de annyira felbátorodott és megerősödött, hogy végül "csont nélkül bevállalta a jelöltséget".
Az RMDSZ területi struktúrája decentralizált, ami azt jelenti, hogy nem egy egységes központi irányítás alatt működik. Kovászna megyében ez a jelenség a legszembetűnőbb, de Biharban és Szatmáron is megfigyelhető, hogy egy-egy erős, autokratikus csoport határozza meg a helyi magyar közösség életét. Udvarhelyen is hasonló tendenciák figyelhetők meg, ahol szintén dominálnak meghatározó helyi személyiségek vagy hálózatok. Ezen vezetők helyzete lényegesen stabilabb, mint például a fideszes választókerületi elnököké, mivel a mindenkori RMDSZ-vezetésnek figyelembe kell venniük őket. Kelemen Hunor pozíciója azonban jelenleg biztosítottnak tűnik, mivel a területi szervezetek között hiányzik a horizontális együttműködés, amely elengedhetetlen lenne egy újabb erős figura felemelkedéséhez. A szórványterületeken, ahol a magyar közösségek nem rendelkeznek jelentős hatalmi befolyással, az ottani szervezetek viszont teljes mértékben a központi irányítás alá tartoznak. Mindezek fényében Kelemen pozíciója gyakorlatilag nem fenyegetett, legalábbis a jelenlegi politikai környezetben.
Kiss véleménye szerint a román többségű nagyobb pártok nem mutatnak érdeklődést a romániai magyarság szavazatai iránt. Az RMDSZ-en kívül más politikai erők nem tudnak bekapcsolódni ebbe a szférába. Székelyföldön pedig a román pártok egyáltalán nem képviseltetik magukat települési szinten.
Megyei szinten az etnikai pártok helyzete hasonló, azonban a többségi etnikai identitásuknak megfelelően zárkózottan viselkednek, nem mutatnak nyitottságot a magyar közösség felé. Székelyföldön a helyi kisebbségben élő románok érdekeit képviselik, ami már önmagában is megosztó. Marosvásárhely, ahol a lakosság etnikailag vegyesebb, szintén ezt a tendenciát mutatja: az RMDSZ kizárólag a magyar közösséghez szól, míg a román politikai alakulatok a román választókra fókuszálnak. Azonban van néhány kivétel: a román progresszív pártok, mint az USR és a SENS (Egészségügy, Oktatás, Természet, Fenntarthatóság), már mutattak nyitottságot, hiszen magyar jelölteket is állítottak, így remélhetőleg a párbeszéd irányába mozdulnak el.
Ahhoz képest, hogyan zajlottak a korábbi elnökválasztások, Kiss Tamás szerint "ez volt messze a legjellegtelenebb, legszürkébb kampány". Korábban nagy ellentétek voltak a pártok között, a szocdemek és a jobboldal nagy versenye volt, antikorrupciós és antikommunista retorika jellemezte a kampányt. A mostani ehhez képest csendesen zajlott, "szinte észrevétlenül kampányoltak" a jelöltek, nem volt nagyon kiélezett a verseny. Ciolacu meg is próbálta "low profile-ban tartani önmagát", hisz veszélyes, ha valamit hibázik, illetve ha kiéleződik a verseny.
Kiss két fontos ügyet emelt ki, amelyek a kampány során különösen nagy figyelmet kaptak. Az egyik a Recorder oknyomozó portál által közzétett írás, amely az ingatlanmaffiával kapcsolatosan tárt fel súlyos visszaéléseket. Ez a cikk egy szociáldemokratákhoz köthető vállalkozásról, a Nordisról szólt, amely a piramisjátékok mintájára működött: befektetők pénzét felszívta, majd nyomtalanul eltűnt. Ennek ellenére a Nordis ügyéből nem bontakozott ki komoly botrány, mivel a PSD gyorsan lépett, és leszedte a céghez kapcsolódó érintetteket a politikai porondról.
A másik ügy az volt, hogy kizárták a versenyből az AUR-nak is túl szélsőséges, ezért onnan eltávolított képviselőt, Diana Șoșoacăt antiszemita kijelentésekre hivatkozva. Ez Kiss szerint a PSD-nek volt a politikai projektje, hogy ne osztódjanak tovább a szélsőjobbos voksok. Így nagyobb eséllyel kerül az AUR-jelölt Simion a második fordulóba az elnökválasztáson, ahol a felmérések szerint biztos, hogy Ciolacu nyerne ellene. Ebből kisebb botrány volt, ami majdnem a koalíció felbomlásához vezetett, de végül ezt az ügyet is lokalizálták.
