A katonai vezetés téves döntései januárban is indokolatlanul magas veszteségeket eredményeztek az ukrán hadsereg számára.
Elérkeztünk január végéhez, bő három hét múlva már a néhány naposra tervezett "különleges katonai művelet" megindításának harmadik évfordulója következik. Donald Trump beiktatása nem hozta el a 24 órán belüli békét. A harctéri tendenciák megértéséhez fontos áttekinteni, hogy a Trump elnökségére rákészülő ukrán és orosz csapatok meddig jutottak egymás kegyetlen felőrlésével 2025 első hónapjában.
A kezdeti orosz és ukrán nyilatkozatokkal ellentétben a kurszki ukrán kiemelkedés még 2025-ben is létezik, bár az orosz támadások következtében területe jelentősen, több mint felére csökkent. Az orosz hadvezetés célja továbbra is a kiemelkedés teljes felszámolása, és ennek érdekében folyamatosan nyomás alatt tartják az ukrán védelmi vonalat. A harci tevékenységeik során bátran bevetik az észak-koreai katonákat is, akik hozzájárulnak a harcok intenzitásához. Ezen a területen a korábban említett rohamcsoportos harcmodort alkalmazzák, amely bár jelentős veszteségekkel jár, mégis lehetővé teszi az ukrán védelem jelentős mértékű lekötését.
A gyalogsági rohamcsoportokkal végrehajtott lekötő támadások általában FPV-drónok és tüzérség szoros együttműködésével valósulnak meg, és jellemzően sikerül megakadályozniuk azokat, mielőtt elérnék az ukrán állásokat. Kivételt képeznek azok az esetek, amikor a kedvezőtlen időjárás miatt a drónok nem, vagy csak korlátozott mértékben vehetők igénybe. Ilyenkor az orosz erők gyakran sikerrel támadnak, és a rohamcsoportok képesek elfoglalni a kitűzött céljaikat. Az ukrán védelem lekötöttségének kihasználása érdekében az oroszok a kiszögellés délnyugati oldalán próbálnak kulcsfontosságú terepszakaszokat megszerezni, hogy ezzel ketté tudják vágni az ukránok által ellenőrzött területet. Ehhez általában gépesített lövészszázadokból álló kötelékeket vetnek be, amelyek jól megszervezett tüzérségi és légi tűzelőkészítést követnek. Az ukránok ebben a helyzetben is jól szervezett, mozgékony védelmi taktikát alkalmaznak, hogy megakadályozzák az orosz előrenyomulást.
A főcsapás irányban végrehajtott orosz támadások már kevésbé sikeresek. Mivel a terepet mindkét fél mesterien, az utolsó fűszálig elemezte, a döntő támadások helye egyértelmű, az idejük pedig a harcászati felderítési adatok segítségével viszonylag nagy magabiztossággal megjósolható. Az ukránok a tüzérségi- és légi tűzelőkészítés elől igyekeznek hátrébb vonni az erőiket, mégis vannak olyan alkalmak, amikor az oroszok a vezetékes irányítású FPV-drónjaikkal sikeresen tudnak fontos célokat (jellemzően páncélozott járművek vagy tüzérségi eszközök) elpusztítani.
Az ukránok a nagyjából század erejű gépesített orosz alegységeket az előrevonásuk során drónokkal támadják, valamint drónjaikkal az orosz csapatok elé és mögé is próbálnak aknákat telepíteni. Eközben az orosz támadó kötelékek elől az ukrán védelem első lépcsője igyekszik kitérni, majd miután a legyengített támadó orosz kötelék megállt, azt drónok, tüzérség és gyalogsági harcjárművek (ritkábban harckocsik) kombinált alkalmazásával elpusztítják.
Január elején az ukrán hadsereg egy katonai szempontból teljesen indokolatlan akciót hajtott végre. Január 5-én körülbelül két gépesített lövész szakasz indult támadásra egy Bergyin nevű apró falucska irányába. Bár a támadás révén némileg területi előnyre tettek szert, a hadművelet nem hozott lényegi változást a frontvonalban. Úgy vélem, hogy a politikai megfontolások ilyen mértékű dominanciája a katonai stratégiák felett súlyos tévedés, és a szenvedett veszteségek fényében egyenesen bűnös döntésnek tekinthető.
