A Fradi újra a csúcsra ért, immár zsinórban negyedik alkalommal hódította el a kupát!
Az utóbbi évek során a női kézilabdában két kiemelkedő csapat, a Győri Audi ETO KC és az FTC-Rail Cargo Hungaria vívta ki magának a Magyar Kupa döntőjébe való bejutást. Nem meglepő, hogy a festői tatabányai aréna nézőtere zöld-fehér színekben pompázott, hiszen a Fradi hívei jelentős számban képviseltették magukat. A két együttes a bajnokságban is az élen áll, a Fradi ráadásul már megnyerte a legutóbbi kiírás eddigi legnagyobb rangadóját. A Bajnokok Ligájában sem tétlenkedtek, hiszen a csoportküzdelmek után azonnal a negyeddöntőbe jutottak.
Az utolsó három döntő mind a Ferencváros győzelmét hozta, ezért a győrieknek kulcsfontosságú volt, hogy végre sikerüljön legyőzniük legfőbb hazai ellenfelüket.
- Az elődöntőben elért eredményünk megfelelő volt, bár nem ez volt az idény legjobb teljesítménye a csapatunk részéről. Nagyon izgatottan várjuk a vasárnapi döntőt. Minden mérkőzésen igyekszem a legjobb formámat hozni, és bízom benne, hogy a fináléban mindenki kiemelkedő teljesítményt nyújt majd. Különösen várom az első Magyar Kupa-döntőmet, tudom, hogy mennyire jelentős esemény ez. Jó lenne visszavágni a Ferencvárosnak a bajnoki vereségért – mondta Dione Housheer, a győri csapat holland jobbátlövője, aki a szezon legjobb gólszerzője is.
A győrieknek minden lehetőségük megvolt arra, hogy negyedszer is megverjék a Fradit a kupadöntőben, hiszen a címvédő két kulcsfontosságú játékosát is elveszítette a mérkőzésre. Janurik Kinga az elődöntőben sérült meg, így Laura Glauser mellett csupán a fiatal, mindössze 18 éves Szilágyi Diána állt a kapuban Allan Heine vezetőedző rendelkezésére. Ráadásul a Fradi irányítója és legeredményesebb játékosa, Darja Dmitrijeva is kénytelen volt kihagyni a döntőt. Ennek ellenére Emily Bölk, a mosonmagyaróváriak elleni elődöntő hőse, bizakodva készült a fináléra.
- A Győr annál sokkal erősebb ellenfél, ellenük hatvan percig legalább az a sebesség kell, mint a Mosonmagyaróvár elleni első félidőben. Remélem, jól elosztjuk a feladatokat vasárnap, alig várjuk, hogy újra trófeáért lépjünk pályára.
minden megtörténhet, hiszen egy-egy apró momentum is döntő lehet - jelentette ki a Fradi balátlövője.
A döntő a zöld-fehér színek tengerében, teltházas nézők előtt zajlott a tatabányai arénában. Bár a Fradi nyitotta a gólgyártást Kanor jóvoltából, a győriek annyira felpaprikázódtak ettől, hogy innentől fogva...
Sandra Toft teljesítménye valóban lenyűgöző volt: a lehetetlent is védte, és a védelem majdnem hibátlanul működött. Az, hogy a Fradit harminc perc alatt 10 gólra korlátozták, mindenképpen elismerésre méltó teljesítmény. Elöl viszont nem tudtak igazán dominálni, mivel Glauser kiemelkedően teljesített, és szinte egyedül tartotta versenyben a Ferencvárost. A mérkőzés képe alapján a győriek 15-10-es vezetése kifejezetten előnyösnek tűnt az FTC szempontjából.
A szünetben Allan Heine mester valószínűleg "vért itathatott" játékosaival, mert mire Per Johansson, a győriek edzője, csak egy-két levegőt vett, az eredményjelző már 15-14-et mutatott. Johansson gyorsan időt kért, és néhány éles kifejezéssel igyekezett rendbe rakni a csapatát – hangos szavai még a tomboló szurkolók zúgását is túlharsogták. A Győr ezután villámgyorsan visszavette az irányítást, és amikor a két csapat nekivágott az utolsó negyedórának, már 22-18-as előnyben voltak a kisalföldiek. A helyzet azonban gyorsan megfordulhatott volna, de Toft bravúrosan hárította Klujber és Lekics büntetőit is. Ennek ellenére az utolsó öt percre a csapatok 22-20-as állással érkeztek.
A nézőtéren elképesztő hangulat uralkodott, mind a győri, mind pedig a Fradi-tábor beletette a lelkét is a csapatok buzdításába, és tették mindezt rendkívül sportszerűen, az ellenfelet egyáltalán nem szidalmazva. A két vezetőedző egymás után kérte ki az időket, míg a hajrában, amikor Cvijics találatával 23-22-re jött fel a Fradi, az izgalmak a tetőfokára hágtak.
A Fradi-tábor azonnal belekezdett a „hej, hej, mi vagyunk a Ferencváros” énekbe, és a tatabányai sportcsarnok szinte megzendült a lelkesedéstől. Eközben a két parádés kapus, Glauser és Toft, készen állt a büntetőkre, mindketten magabiztosan és koncentráltan figyelték az eseményeket.
A hetesek első két lövése után a Fradi előnyre tett szert, hiszen Glauser továbbra is remekelt, míg Toft nem volt képes megfogni egy büntetőt sem. A Fradi kapusa ihletett formában védett, és a győri játékosok, akik a hetest végezték el, mindannyian hiába próbálkoztak.
A harmadik helyért vívott izgalmas összecsapáson a Budaörs története során először hódította el a kupabronzérmet. A tatabányai négyes döntő keretein belül megrendezett mérkőzésen vasárnap 22-18-as eredménnyel diadalmaskodtak a Mosonmagyaróvár csapata felett.
Nem kétséges, hogy az idei kupadöntő igazi ünnepe volt a sportágak világának, és reméljük, hogy a két hazai élcsapat a Bajnokok Ligájában is hasonlóan pörgős és lebilincselő döntőt játszhat a budapesti MVM Arénában.
